Szőce

A Vadása tó közelében fekvő település első okleveles említése 1286-ból származik. Neve eredetileg pataknév lehetett, melyet a krónika III. Henrik német császár 1051-es hadjárata kapcsán említ. Egy másik változat szerint, szláv eredetű: selce - kis falu.
A falu határát két nagy jelentőségű, történelmi út érintette egykor: a Borostyánkő út (római út) és a középkori Magyarország egyik főútvonala, a Székesfehérvárt Itáliával összekötő „Király út”. (Mondták Katonák útjának, Olasz útnak, vagy helyi szóhasználattal „Kerál út”-nak) A monda szerint IV. Béla a tatárok elől a "Kerál út"-on menekült a dalmát tengerpartra.
A község legértékesebb épülete az Árpád-kori templom, melynek védőszentje Szent András apostol. Két építészeti stílus jegyei találhatók az épületen. A megközelítően négyzet alakú templomhajó román kori falain látható három félköríves záródású résablak, kettő a nyugati homlokzaton, egy a délin. A gótikát a nyolcszög három oldalával záródó szentély képviseli.
A környéken mintegy 50 forrás található. Néhányuk neve máig fennmaradt: pl. Szent Péter-kút, Herceg-kút, Ágnes-kút. Elnevezéseikhez külön történetek kapcsolódnak.
A Szent Péter–kút mondája szerint a török időkben egy gazdag méltóság egy kecskeszoborba, a kúthoz rejtette aranyát. Amikor a törököket kiűzték, itt maradt az arany. A török, akié a kincs volt, elküldött érte egy másik embert. Ő beöltözött Szent Péternek. A vallásos magyarok beengedték maguk közé. A kútnál aztán letörte a kecske fejét, kivette az aranyat és elillant.
A falu különféle iskolák, egyesületek által szervezett természetvédelmi táborok kedvelt bázishelye. A területet úgy tartják nyilván, mint az ország egyetlen tőzegkákás lápját. A szigorúan védett szőcei tőzegmohás lápréten számos jégkorszaki maradvány-növényfaj található (kereklevelű harmatfű, vidrafű, stb.).